"Agnes tanarno es a huncut osztaly
Agnes tanarno mar hetek ota eszrevette a fiuk viselkedeset. Amikor a tabla fele fordult, hogy irjon valamit az oran, szinte azonnal meghallotta mogotte a ritmikus csattogast. A tizennyolc eves gimnazista fiuk keze vadul mozgott a nadragjukban - tenyeruk csattant merev, lukto merevedesukon, egyre gyorsabban es szenvedelyesebben. Agnes kedves mosolya nem valtozott, rovid vorosesbarna haja lagyan omlott a vallara, mikozben folytatta az irast. Szive hevesen vert, teste pedig titokban egyre melegebben reagalt a hangokra.
Amikor vegzett a mondanivalojaval, szandekosan lassan, nagyon lassan tette le a kretat az asztal szeleire. Ez a mozdulat mindig adott par ertekes masodpercet a fiuknak, hogy sietve visszatuszkoljak meredt ferfiassagukat a nadragjukba, mielott visszafordult volna felejuk. Igy ment ez mar hetek ota, tobbszor egy ora alatt is. Elfordult, irt, hallotta a csattogast, majd lassan letette a kretat, visszafordult - es a fiuk lihegve, kipirulva probaltak artatlanul viselkedni.
De ezen a napon Agnes ugy dontott, elege van a jatekbol. Ideje volt megleckezetni ezeket a huncut lurkokat.
Fiuk - szolalt meg lagy, kedves hangon -, eleg volt a szokasos anyagbol. Ma testneveles orat tartunk itt, a teremben. Alljatok fel a padok melle, kezeket kulcsoljatok ossze a hatatok mogott. Toljatok ki erosen a csipotoket elore, es erezzetek, ahogy az izmok igazan dolgoznak!
Egy... ketto... - kezdte Agnes lagy, ritmikus szamolast. - Toljatok meg kijjebb a csipotoket... egy... ketto... Erezzetek a mely feszulest az izmokban, ahogy dolgoznak.
A fiuk remegve erolkodtek. Labuk meg-megroggyant, testuk enyhen reszkett minden egyes szamolasnal. A merev ferfiassaguk minden eloreto lasnal erosen az anyaghoz nyomodott, edes-kinzo nyomasst es gyonyort okozva. Nehanyan halkan felnyogtek, homlokukon izzadsagcseppek gongozyoztek. Probaltak tartani a ritmust, de a feszultseg szinte elviselhetetlen volt - csipojuk remegve, erolkodve tolodott elore, majd vissza.
Egy... ketto... igy kell csinalni... - nyogte Agnes, csipoje korkorosen mozgott a sarokon, puha szoknyaja teljesen felgyurődott.
A fiuk remegese egyre erosebb lett. Erolkodve, lihegve probaltak tartani a ritmust, csipojuk vadul tolodott elore minden "ketto"-nel. A surlodas elviselhetetlene valtozott.
A fiuk nem birtak sokaig. Az elso fiu egesz teste hirtelen megfeszult, majd vadul razkodni kezdett. Terde osszecsuklott, hangos nyogessel elvezett el, forro toltete vastagon elaztatta a nadragjat. Teste dramai an rogyott ossze padja mellett, mint egy hasznalt rongybaba. Ez a latvany es Agnes demonstracioja vegleg megtorte a tobbieket is. Sorra remegtek, erolkodtek, majd egyik a masik utan omlott ossze dramai an, testuk razkodott, arcuk elernyedt a gyonyortol, nadragjuk teljesen atazott.
Agnes is elerte a csucsot. Az asztalsarkhoz szorosan simulva, remego nyogessel elvezett el, teste hullamzott a gyonyortol, mikozben vegig a fiukat nezte.
Hosszu, fulledt percek teltek el. Agnes kiegyenesedett, arca kipirulva, kedves mosollyal nezett a kimerult fiukra.
Nagyon szepen dolgoztatok ma - mondta lagyan. - Legkozelebb folytatjuk ezt a hasznos gyakorlatot.
A fiuk boldogan, de teljesen kifaradva mosolyogtak vissza ra."